2. fejezet – Az alulreprezentált tanulók fogalma és típusai a szakképzésben

Az OECD a funkcionális tanulási képesség elérésében jelentkező nehézségek észlelt okai alapján hármas kategorizálást kínál a kirekesztésre esélyes tanulók számára:

• “Fogyatékosság“: az érzékszervi, motoros vagy neurológiai problémákkal kapcsolatos fogyatékosságok vagy károsodások a szokásos orvosi kritériumok alapján.
• “Nehézségek“: a tanuló és az oktatási környezet közötti kölcsönhatás során felmerülő problémák, például viselkedési vagy érzelmi zavarok, vagy sajátos tanulási igények.
• “Hátrányok“: társadalmi-gazdasági, kulturális és/vagy nyelvi tényezőkkel kapcsolatos hátrányok (OECD, 2008).

Mindegyik kategórián belül az alulreprezentált tanulók különböző típusai azonosíthatók. A legtöbb fogyatékossággal élő tanulót gyakran a sajátos nevelési igényű tanulók (SNI) kategóriájába sorolják. Ez általában a következőket foglalja magában:

Vannak azonban más alulreprezentált csoportok is, amelyek nem tartoznak a SNI-kategóriába:

Fontos, hogy ezeket ne felejtse el:

• az “alulreprezentált tanulók” meghatározása kontextusfüggő, és országonként, intézményenként és tanulmányi területenként változik;
• az alulreprezentált csoportok listája nem teljes, és az osztályozási rendszerek alapján eltérő lehet;
• minden csoport és egyén egyedi kihívásokkal és szükségletekkel néz szembe, amelyek nem feltétlenül illeszkednek ezekhez az általános leírásokhoz;
• az egyének egyszerre több csoporthoz is tartozhatnak, és így interszekcionalitást és a kirekesztés többféle formáját tapasztalhatják;
• a “főáramú” és az “alulreprezentált” tanulók közötti különbségtétel elmosódhat, mivel az egyének mindkettő jellemzőivel rendelkezhetnek;
• egy tanuló “általános”, “veszélyeztetett” vagy “alulreprezentált” státusza idővel és a személyes körülmények miatt változhat (KIC és OIC, 2023).