2. fejezet – A tanulók hatékony bevonása az iskolai szakmai és közösségi életében 

A tanulók bevonásának mérlegelésekor a tanulók bevonásának széles skálája mellett a bevonás mértékét is fontos figyelembe venni.

Az “elköteleződés”, “bevonás”, “részvétel” mind olyan fogalmak, amelyeket különböző emberek különbözőképpen értelmezhetnek, ezért fontos mérlegelni, hogy a tanulói elkötelezettségnek mikor van valódi értelme. A Sherry Arnstein által még 1969-ben kidolgozott, az állampolgári részvétel létrája ma is hatékony eszköz a “hatékony” és a “jelképes” részvétel közötti különbség mérlegelésére, ami a tanulók bevonásával összefüggésben is érvényes:

A szakképzési ágazatban a “tanulói részvételnek” az összes fenti formája megfigyelhetők, néha még ugyanazon intézményen belül is – például a tanulók “partnereknek” tekinthetők a tanulási környezettel kapcsolatos témákban, de a minőségbiztosítással kapcsolatban csak “konzultálnak” velük, és a tanítás és tanulás “passzív befogadóinak” tekinthetők. A bevonás e változatossága néha gondos mérlegelés eredménye, de gyakrabban “csak úgy, ahogyan mindig is csinálták”. Ha azonban értékeljük a tanulók hangját és azt a különleges szakértelmet, amellyel a szakképző intézmény minden tevékenységének címzettjeiként rendelkeznek, akkor az igazi kihívás és lehetőség az, hogy a legtöbbet hozzuk ki ezekből a tanulókból azáltal, hogy a tanulók valódi hatékony bevonásának rendszerére térünk át.