1. melléklet – További források

/in /by

Néhány külső anyag, amelyet megnézhet, hogy fejlessze a modulban megszerzett tudását és készségeit:

Összefoglalás

/in /by

E moduban  megismerte, hogy milyen következményei vannak az inkluzivitás hiányának, és melyek azok a fő figyelmeztető jelek, amelyek az osztályodban és az iskolában az inkluzivitással kapcsolatos problémákra utalhatnak. Ne feledje, hogy az inkluzivitással kapcsolatos problémák a hiányzási és lemorzsolódási arányok növekedését, társadalmi elszigetelődést, a tanulmányi teljesítményben mutatkozó egyenlőtlenségeket, viselkedésbeli változásokat, a vezetői szerepek sokszínűségének hiányát, diszkriminatív incidensekről szóló jelentéseket okozhatnak. Az Ön feladata, hogy megfelelően és gyorsan olvassa a szakképzésben tanulókból érkező, a befogadással kapcsolatos problémákkal kapcsolatos jelzéseket. Minél hamarabb észleli ezeket és tesz megfelelő lépéseket, annál nagyobb az esélye annak, hogy a tanulók kevesebb negatív következményt szenvednek el.

Kapcsolódás a többi modulhoz

Ezeket a kérdéseket tovább vizsgálhatja a modulban:

1: Az inkluzív oktatás megértése a szakképzésben

Önreflexiós gyakorlat 1 – Gondolkodjon el a következőkről

/in /by

Gondoljon az iskolájában előforduló konkrét helyzetekre. Ismer olyan szakképzésben tanuló diákot, akinél az inkluzivitási problémák figyelmeztető jeleit észleli?  Írja fel ezeknek a tanulóknak a nevét és vezetéknevét. Gondolja át, mit tehetne és kivel léphetne kapcsolatba, hogy segítsen nekik.

2. fejezet – Az intézményi inkluzivitási problémák figyelmeztető jeleinek azonosítása

/in /by

Az iskolákban a tanároknak ébernek kell lenniük az inkluzivitási problémákra utaló számos figyelmeztető jelre, mint például a zaklatás, a diszkrimináció, a társadalmi elszigeteltség és a tanulmányi lemaradás (Mezzanotte & Calvel, 2023). Az iskolai inklúzió hiányának fő jelzői a következők:

Ezen figyelmeztető jelek felismerése lehetővé teszi, hogy időben beavatkozhasson, elősegítve egy befogadóbb és támogatóbb oktatási környezet kialakulását minden szakképzésben tanuló számára.

1. fejezet – Az alacsony fokú inkluzivitás következményei a szakképző iskolákban

/in /by

A szakképző iskolákban az inkluzivitás hiánya jelentős negatív következményekkel járhat a tanulókra, az oktatókra és az oktatási környezet egészére nézve. Ezek a következmények nagyjából a következő kategóriákba sorolhatók: alacsonyabb iskolai teljesítmény, nagyfokú pszichológiai distressz, negatív működés a kapcsolatokban, csökkent társadalmi és állampolgári készségek, valamint a rendszerszintű egyenlőtlenségek megerősítése.

A kutatások azt mutatják, hogy a marginalizált csoportokhoz tartozó tanulók gyakran rosszabb tanulmányi teljesítményt nyújtanak olyan környezetben, ahol kirekesztettnek vagy diszkrimináltnak érzik magukat. Az inkluzív iskolák elősegítik az összetartozás érzését, ami összefügg a jobb tanulmányi eredményekkel. (Walton & Cohen, 2011). Az inkluzivitás hiánya állandósíthatja a teljesítménykülönbségeket és korlátozhatja a hátrányos helyzetű tanulók lehetőségeit.

Az iskolai kirekesztés és megkülönböztetés a tanulók körében a szorongás, a depresszió és az alacsony önbecsülés fokozódásához vezethet. Az inkluzív gyakorlatok hiánya gyakran súlyosbítja ezeket a problémákat, különösen a fogyatékkal élő, az LMBTQIA+ tanulók vagy a kisebbségi etnikai háttérrel rendelkező tanulók esetében (Crosnoe, 2011). Ennek következtében a pszichológiai szorongás akadályozhatja az érzelmi jólétet és a szociális fejlődést, ami tovább befolyásolja a szakképzésben tanulók általános sikerességét.

Az inkluzivitást nélkülöző iskolák hajlamosabbak az ellenséges környezet kialakulására, beleértve a zaklatást, a kiközösítést és a kortárs konfliktusokat (Swearer et al., 2010). Az ellenséges iskolai légkör aláássa a szakképzésben tanulók biztonságát és a hatékony tanulásban való részvétel képességét.

A szakképző iskolák kritikus szerepet játszanak a tanulók felkészítésében a sokszínű társadalmakban való részvételre. Az inkluzivitás hiánya megakadályozza, hogy a tanulók különböző hátterű társaikkal érintkezzenek, ami korlátozza az empátia, a kulturális kompetencia és az együttműködési készségek fejlődését (Banks, 2016). A szakképzésben tanulók a multikulturális környezetben való boldoguláshoz szükséges készségek nélkül végezhetnek, ami hatással lehet a jövőbeli munkahelyi és társadalmi interakciókra.

Azok az iskolák, amelyek nem inkluzívak, gyakran állandósítják a rendszerszintű egyenlőtlenségeket, például a faji, társadalmi-gazdasági és nemi egyenlőtlenségeket. Ezek az egyenlőtlenségek alakíthatják a tanulók felnőttkori pályafutását, befolyásolhatják a karrierlehetőségeket, a jövedelemszintet és a társadalmi mobilitást (Ladson-Billings, 1995). Az inkluzivitás hiánya a társadalmi egyenlőtlenségeket erősíti, megnehezítve a szélesebb körű társadalmi igazságossági célok elérését.

1. melléklet – Alulreprezentáltsági tényezők

/in /by

Az alábbiakban a szakképzési rendszerekben való alulreprezentáltsághoz és kirekesztettséghez hozzájáruló főbb tényezőket ismertetjük.

Összefoglalás

/in /by

E moduban  megismerte, hogy a szakképzésben a sokszínűség különböző megközelítései mit jelentenek az alulreprezentált tanulók befogadása és kizárása szempontjából. Az alulreprezentált tanulók különböző kategóriáit is feltérképezte, megértette a köztük lévő különbségeket, de a kategorizálási rendszerek korlátait is az interszekcionalitás és az egyének egyedi szükségleteinek tükrében. Végezetül az alábbi mellékletben megnézheti a szakképzési rendszerekben az alulreprezentáltsághoz és a kirekesztéshez hozzájáruló főbb tényezőket.

Kapcsolódás a többi modulhoz

Ezeket a kérdéseket a modulokban tovább vizsgálhatja:

2: Az inkluzivitási problémák figyelmeztető jelei az osztályteremben és az iskolában

3: A tanulók elkötelezettségének megértése a szakoktatásban és -képzésben

4: A tanulók hovatartozásának érzése

Önreflexiós gyakorlat 1 – Az elemzéstől a cselekvésig

/in /by

Válasszon ki egy alulreprezentáltsági tényezőt a mellékletből (pl. társadalmi akadályok). Ennek megfelelően azonosítson egy példát az alulreprezentált tanulókra (pl. migrációs háttérrel rendelkező tanuló) – lásd a 2. fejezetet. Gondoljon ki egy olyan intézkedést, amellyel bevonhatná és/vagy támogathatná őket (pl. egy iskolai nap a diákcsoportok számára, hogy megismerjék a különböző kultúrákat és nyelveket; vagy egy “üdvözlő csomag”, amelyet a diákok készítettek, hogy üdvözöljék az új, külföldi diákokat az iskolában). Töltse ki az alábbi táblázatot a válaszaival.

2. fejezet – Az alulreprezentált tanulók fogalma és típusai a szakképzésben

/in /by

Az OECD a funkcionális tanulási képesség elérésében jelentkező nehézségek észlelt okai alapján hármas kategorizálást kínál a kirekesztésre esélyes tanulók számára:

  • “Fogyatékosság“: az érzékszervi, motoros vagy neurológiai problémákkal kapcsolatos fogyatékosságok vagy károsodások a szokásos orvosi kritériumok alapján.
  • “Nehézségek“: a tanuló és az oktatási környezet közötti kölcsönhatás során felmerülő problémák, például viselkedési vagy érzelmi zavarok, vagy sajátos tanulási igények.
  • “Hátrányok“: társadalmi-gazdasági, kulturális és/vagy nyelvi tényezőkkel kapcsolatos hátrányok (OECD, 2008).

Mindegyik kategórián belül az alulreprezentált tanulók különböző típusai azonosíthatók. A legtöbb fogyatékossággal élő tanulót gyakran a sajátos nevelési igényű tanulók (SNI) kategóriájába sorolják. Ez általában a következőket foglalja magában:

Vannak azonban más alulreprezentált csoportok is, amelyek nem tartoznak a SNI-kategóriába:

Fontos, hogy ezeket ne felejtse el:

  • az “alulreprezentált tanulók” meghatározása kontextusfüggő, és országonként, intézményenként és tanulmányi területenként változik;
  • az alulreprezentált csoportok listája nem teljes, és az osztályozási rendszerek alapján eltérő lehet;
  • minden csoport és egyén egyedi kihívásokkal és szükségletekkel néz szembe, amelyek nem feltétlenül illeszkednek ezekhez az általános leírásokhoz;
  • az egyének egyszerre több csoporthoz is tartozhatnak, és így interszekcionalitást és a kirekesztés többféle formáját tapasztalhatják;
  • a “főáramú” és az “alulreprezentált” tanulók közötti különbségtétel elmosódhat, mivel az egyének mindkettő jellemzőivel rendelkezhetnek;
  • egy tanuló “általános”, “veszélyeztetett” vagy “alulreprezentált” státusza idővel és a személyes körülmények miatt változhat (KIC és OIC, 2023).

1. fejezet – Inklúzió és inkluzív szakképzés

/in /by

Az európai szakoktatási és szakképzési környezet sokszínűségben gazdag, ami elsősorban a hátrányos helyzetű tanulókból álló tanulói populációnak köszönhető. Ezt befolyásolja a szakképzés negatív megítélése, amely a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók számára egyfajta tartaléklehetőségként jelenik meg (Jeon, 2019). Emellett a szakképzési diplomák sokfélesége is hozzájárul ehhez a sokszínűséghez, amely magában foglalja az életkor, az etnikai hovatartozás, a nem, a nemzeti származás, a képességek, a vallás, a nyelv, a szexuális irányultság, a társadalmi-gazdasági státusz és az életkörülmények közötti különbségeket.

A sokszínűség önmagában azonban, bár szükséges, nem garantálja automatikusan az átfogó és érdemi befogadást (KIC és OIC, 2023). A sokszínűség nem zárja ki a társadalmi kirekesztést, és e tekintetben többféle szakképzési rendszer létezhet:

(GIZ, 2020)

Az értelmes befogadás nem azt jelenti, hogy egyszerűen csak jelen vagyunk ugyanabban a környezetben. Lehetővé kell tennie, hogy minden egyén részt vehessen a minőségi oktatásban, és teljes mértékben kiaknázhassa a benne rejlő lehetőségeket. Önnek és intézményének alkalmazkodnia kell a tanulók sokféle igényéhez, ahelyett, hogy megfelelésre kényszerítené őket (UNESCO, 2020). Az inkluzív szakképzési rendszer túlmutat a puszta integráción, értékeli a sokszínűséget, kielégíti mindenki szükségleteit, elutasítja a kiszolgáltatott csoportok megbélyegzését, és kiemelten kezeli a jogaikat és a befogadást (KIC és OIC, 2023).