1. fejezet – Az alacsony fokú inkluzivitás következményei a szakképző iskolákban
A szakképző iskolákban az inkluzivitás hiánya jelentős negatív következményekkel járhat a tanulókra, az oktatókra és az oktatási környezet egészére nézve. Ezek a következmények nagyjából a következő kategóriákba sorolhatók: alacsonyabb iskolai teljesítmény, nagyfokú pszichológiai distressz, negatív működés a kapcsolatokban, csökkent társadalmi és állampolgári készségek, valamint a rendszerszintű egyenlőtlenségek megerősítése.
A kutatások azt mutatják, hogy a marginalizált csoportokhoz tartozó tanulók gyakran rosszabb tanulmányi teljesítményt nyújtanak olyan környezetben, ahol kirekesztettnek vagy diszkrimináltnak érzik magukat. Az inkluzív iskolák elősegítik az összetartozás érzését, ami összefügg a jobb tanulmányi eredményekkel. (Walton & Cohen, 2011). Az inkluzivitás hiánya állandósíthatja a teljesítménykülönbségeket és korlátozhatja a hátrányos helyzetű tanulók lehetőségeit.
Az iskolai kirekesztés és megkülönböztetés a tanulók körében a szorongás, a depresszió és az alacsony önbecsülés fokozódásához vezethet. Az inkluzív gyakorlatok hiánya gyakran súlyosbítja ezeket a problémákat, különösen a fogyatékkal élő, az LMBTQIA+ tanulók vagy a kisebbségi etnikai háttérrel rendelkező tanulók esetében (Crosnoe, 2011). Ennek következtében a pszichológiai szorongás akadályozhatja az érzelmi jólétet és a szociális fejlődést, ami tovább befolyásolja a szakképzésben tanulók általános sikerességét.
Az inkluzivitást nélkülöző iskolák hajlamosabbak az ellenséges környezet kialakulására, beleértve a zaklatást, a kiközösítést és a kortárs konfliktusokat (Swearer et al., 2010). Az ellenséges iskolai légkör aláássa a szakképzésben tanulók biztonságát és a hatékony tanulásban való részvétel képességét.
A szakképző iskolák kritikus szerepet játszanak a tanulók felkészítésében a sokszínű társadalmakban való részvételre. Az inkluzivitás hiánya megakadályozza, hogy a tanulók különböző hátterű társaikkal érintkezzenek, ami korlátozza az empátia, a kulturális kompetencia és az együttműködési készségek fejlődését (Banks, 2016). A szakképzésben tanulók a multikulturális környezetben való boldoguláshoz szükséges készségek nélkül végezhetnek, ami hatással lehet a jövőbeli munkahelyi és társadalmi interakciókra.
Azok az iskolák, amelyek nem inkluzívak, gyakran állandósítják a rendszerszintű egyenlőtlenségeket, például a faji, társadalmi-gazdasági és nemi egyenlőtlenségeket. Ezek az egyenlőtlenségek alakíthatják a tanulók felnőttkori pályafutását, befolyásolhatják a karrierlehetőségeket, a jövedelemszintet és a társadalmi mobilitást (Ladson-Billings, 1995). Az inkluzivitás hiánya a társadalmi egyenlőtlenségeket erősíti, megnehezítve a szélesebb körű társadalmi igazságossági célok elérését.